Elgörbűlt tűszelep

 

Elgörbűlt tűszelep

    – A francba! – szaladt ki a számon, és bűntudattal a fiamra néztem, hogy hallotta-e. Szoktam káromkodni, de amióta vannak gyerekeim, reflexszerűen körbepillantok, hogy meghallották-e. Ha igen, akkor, és csak akkor, elönt a szégyen, majd ostoba módon magyarázkodásba kezdek. Most is ez történt.

 

    – Elgörbült a tűszelep– és ennek súlya van fiam számára, aki a labdák között válogat. Egy ötös méretűje van, amit keresztapjától kapott, és ha az a kedvenc is, a hétköznapokhoz elég egy négyes műbőr, persze egy bárra felfújva. Amíg a tűszelep cseréjével bajlódok, ő sorra pattogtatja a labdáit, kicsit dekázik, gyakorolja a heel to heel nevű cselt, majd sorra visszakerülnek a zsákba, csak az arzenálos marad kinn. Avval megyünk a tömbök közé a pályára, mert mi kertes házban lakunk, de a kert kicsi már a nagyfiús focira. 

    Én tömbházban nőttem fel, előttünk volt a betonpálya magas drótkerítéssel és megmászáshoz csenevész juharfákkal körülvéve. Mikor odaköltöztünk öt éves voltam és egyedül leengedtek a térre. Amikor értem jött apám, én a focipálya három méter magas kerítésének a tetején ücsörögtem. Apám nem volt megértő, és megsejtetette velem, hogy a focipálya nem erre való. Legközelebb a pálya szélén állva figyeltem, hogy a nagyfiúk hogy rúgják, de nekik biztos nem volt apukájuk egyenes vagy elgörbült tűszeleppel, nyomásmérős pumpával, mert a labda láthatólag elnyelte a pumacipő lendületét és erőtlenűl puffant minden leérkezéskor. Nekem húgaim vannak, velük nehéz a fiús lét ebben a korban. Valahol itt tarthattam önsajnálatomban, mikor a lapos labda fejen talált úgy, hogy egy pillanatra meleg köd szállt meg és mikor visszatértem, távol éreztem magamtól mindent. A kisfiút, akinek tompán fáj a feje, a röhögő fiúkat és a pálya kerítéseit. A következő alkalommal apámmal jöttünk le focizni egy gumilabdával és fél óráig szaladgáltam hol a labda után, ha elgurult, hol előle, ha apám rúgott. Azután hazamentünk. Apám megsimogatta a fejem és azt mondta: hát nem leszel focista és igaza lett.

    Most itt állok a kapuban nap-nap után és védek, vagy félpályáról rúgok megrendelésre sarokba vagy középre és néha gólt is, de mindig kevesebbet, mint a kapuskesztyűs, lábszárvédős, arsenalba öltözött fiam. Hat éves, rohan felém, elhúzza mellettem és begurítja rövidre, míg én a hosszú felé vetődöm, majd megkér, hogy kössem be a cipőjét.

 

agocsruben

Ha tetszett lájkold, oszd meg a Facebook-on!