A MÁSODIK CSÍK DILEMMÁI
Gyerekkoromban az képzeltem, hogy hős leszek, mondjuk indián, persze jó indián, de aki skalpokat szed. Hamar rájöttem, hogy ezt csak Winnetounak szabad, mert én már a farsangra se vihettem be a saját készítésű íjamat, míg a cowboyok két műanyag pisztollyal az oldalukon rohangáltak teremről teremre. Így nem lettem indián, és igazán hős sem. Később a skalpvadászat egy rövid ideig perspektívának tűnt, de mikor megismerkedtem leendő feleségemmel rögtön lebeszélt róla. Ha egy férfi nem lehet hős, kitalál magának hobbikat, például elmegy horgászni. Ezért amikor a második csík is megjelent a teszten, rémülten konstatáltam, hogy nem tudom hol van a horgászbotom. Gondolom a hősök pontosan tudják mi a releváns reakció, nem totojáznak azon, mit is kellene végiggondolni, nincs elbizonytalanodás, hogy mi is a dolgom ezzel az egésszel, és nem akarnak elvonulni, mérlegelni, hogy mit jelen az apaság.
Kézben a teszttel egy csomó dologról lehet dönteni, kezdve azzal, hogy reagálom le, hogy jó eséllyel kilenc hónap múlva le kell szervezni egy tejfakasztó bulit. Fogadhatom kitörő örömmel, ha már rég vágytam az apaságra, de ki is akadhatok, ha nem készültem fel rá, és becsapottnak érezhetem magam, sőt tragédiaként is megélhetem, hogy innentől kezdve végérvényesen megváltozik az életem. Nem beszélve arról, hogy a negatív reakciómból adódó, kedvesemet érő stressz mekkora hatással van a magzatra, vagy hogy öreg koromig hányszor fog szembejönni ez a sztori, amivel el kell majd számolnom. Végigfuttathatom, hogy mit is jelent nekem az apaság, hogy akarok jelen lenni a gyermekem életében. Olyan apa akarok-e lenni, mint az apám volt, modern vagy inkább hagyományos? Mi egy apa feladata? Mit jelent nekem, hogy jó apának lenni? A saját apaképpel sokaknak van problémája, de a pozitív apaképpel rendelkezőkben is felvetődik, hogy ne feltétlen mindent úgy csináljanak, ahogy apáik annak idején. Magyarországon a hagyományos vagy klasszikus apakép erőteljesen megjelenik, ennek ellenére ma egy apa gyakran egymásnak ellentmondó elvárásokkal szembesülhet, ha szerepéről, feladatairól van szó.
Sok felosztásban sokféle módon tipizálják az apákat: vasárnapi, elvált, modern, tradicionális, B-terv, gyesen lévő apa, stb. Ezek a típusok jellemzően kétfajta hozzáállás keveréke. A „Pater familias” a tradíiionális, a családfenntartó, aki ennek fejében a háztartást és a gyereknevelést jobbára az anyára hagyja. Legtöbb esetben nem érez erős kötődést az újszülöttel szemben és akkor kapcsolódik be a gyereknevelésbe, mikor az 4-6 éves lesz, és „már lehet vele kezdeni valamit”.
Ennek ellentéte a svéd „Latte pappas”, aki hétköznap délelőtt babakocsit tologat, játszótéren tejeskávét iszogat, gyesen van, aki már az első vizsgálatokra is elkíséri a kismamát, együtt járnak szülésfelkészítőre és bent is van a szülésen. Itt már korán erős kötődés alakul ki gyerek és apa között, és nem idegenkedik a pelenkázástól, etetéstől, nem probléma a meseolvasás, altatás. Kyle D. Purett gyermekpszichiáter szerint, ahol az apa az elejétől fogva beleveti magát a gyereknevelésbe, ott a gyerekek szociális és kognitív területen is előrébb vannak társaiknál.
Az apaszerep változásának történelmi, gazdasági, ideológiai, és szociológiai aspektusai is vannak, amik aláássák az apa „öröktől fogva” meghatározott funkcióit, ugyanakkor erősen árnyalja a régen mamutvadász, most pótanya sztereotípiákat is és így egy sokkal átjárhatóbb, alakíthatóbb szerepet mutat, mint ahogy a külső elvárások sugallnák. Ez viszont azzal együtt is jár, hogy az apának ki kell találnia magát. Ez nagyfokú tudatosságot feltételez, és ha még hozzávesszük, hogy a gyerekeink megtanítanak többek között a türelemre, alázatra és mindig tiszta tükröt mutatnak nekünk, akkor nem kevés önismeretet is nyerünk általuk. Az apaszerepek részletes boncolgatása hamarosan következik.
Később apám felvilágosított, hogy horgászni a szülés alatt kell elmenni, és ha nem is fogsz semmit, kimaradsz egy Tarr Béla rendezte thrillerből és csak egy Marry Poppins fináléjára érkezel, ahol te, mint Dick Van Dyke hazaviszed Marryt a gyerekekkel. Ok, először lehetőleg csak eggyel, fő a fokozatosság.
Azóta azt is tudom, hogy egy szülés nem csak thriller lehet és azt is megtanultam, hogy először mogyoróvesszőből készítsek íjakat a gyerekeimnek és csak utána tanítsam meg horgászni őket, persze csak ha akarnak.
agocsruben
Ha tetszett lájkold, oszd meg a Facebook-on!
Felhasznált irodalom:
http://epa.oszk.hu/03400/03457/00072/pdf/EPA03457_csalad_2008_1_028-033.pdf
https://www.theguardian.com/money/2012/nov/18/swedish-latte-pappa-shared-childcare
https://www.nytimes.com/2000/05/07/nyregion/q-a-dr-kyle-d-pruett-good-fathering-is-a-
sensory-job.html
