A couvade formái
Hogy kerül egy férfire szoknya és miért van reggel rosszul?
Nem a legénybúcsúk hangulatát igyekszem felidézni, pedig a helyszín adott lenne, egy angol pub, ahol, – hogy rögtön egy jólesőt plagizáljak is, – négy különböző nemzetiség képviseltette magát az asztalnál: egy angol pszichológus, egy francia zöld aktivista, két magyar és egy amerikai társasjáték a scrabble. Délután hét óra. Azzal a céllal gyűltünk össze, hogy megünnepeljük Fülöp barátunkat, aki pár héten belül hivatalosan is beléphet az apa klubunkba, de mivel a scrabble-t maximum négyen játszhatják, hódolva az angol udvariasságnak, kibicnek nem hívtunk senkit. Az indulásnál mindenki azonos betűkészlettel rendelkezett, de az angol Lee és a szinte kétnyelvű Francois-szal szemben hamar motiválatlanná váltunk Fülöppel, aki a gyenge teljesítményéért az egyre súlyosbodó pocakja által kiváltott enerváltságát és elhatalmasodó depresszióját okolta. Lee végighallgatta a panaszait, majd elétolta a couvade szót. Fölöp csak a fejét vakarta, majd telefonjába pötyögve kereste a megoldást. Francoisnak a szó francia eredete tűnt fel, nekem a halászat tilalma ugrott be, de mindannyian arra vártunk, hogy Lee feloldja a rejtélyt.
A történelemben kb. a 15. századtól találni olyan nőket, akik megfogalmazták azokat a hátrányokat, amik azért érik őket, mert nők. Franciaországban a forradalom idején (1790-ben) megalakították a Nemzeti Amazonok testületét és a 20. sz fordulóján megjelentek Angliában az “Új Nők”. Mindezt csak azért érdemes felidézni, mert a nők felléptek az őket hátrányosan érintő társadalmi és kulturális elvárásokkal szemben miközben újra és újra megfogalmazták saját szerepeiket, amíg a másik nem nem. A választópolgár(nő), a dolgozó nő, az anya, stb, mint kulturális, mint szociális szerep sokkal tudatosabban formálódik, mint a férfiak szerepei. Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindez egy alapvetően férfiközpontú társadalomban történik, de ha az apa szerepét meg akarjuk határozni, az inkább a társadalmi elvárások mentén változik mintsem az apák igényei által.
Amikor a néprajzos, antropológus belép a pszichológia területére gyakran fura fény gyullad fel a szemében, amivel úgy véli bevilágíthat egyszerre az ember lelkébe és az emberiség múltjába, mintha e kettő ugyanaz a titkos barlang lenne. A couvade is e barlangban él, előbb az antropológusok, majd a pszichológusok becézgették, és most úgy néz ki, hogy ott bújik elő, ahol a férfi apai szerepvállalási igénye és lehetősége között szakadék húzódik.
A külső elvárások és belső igények közötti rés régóta meglehet, legalábbis egyes, a férfiak társadalmi helyzetét, politikai gazdasági hatalmát is érintő viselkedési mintákból és a nők biológiai jelenségeihez kapcsolódó rítusokból ez is kiolvasható. A jelenben a couvade-szindróma jelezheti ugyanezt a hézagot, amelyből kitűnik, hogy az apaszereppel való azonosulás nem egy akadálymentesített pálya.
Orvosi szempontból pszichoszomatikus tünetcsoport a couvade-szindróma más néven “szimpátia terhesség”, aminek szimptómái lehetnek a súlygyarapodás, puffadás, reggeli rosszullét, letargia, posztpartum depresszió, fantomterhesség, fogfájás, fáradság, hátfájás, fokozott étvágy, vizelési kényszer, emésztési problémák, fejfájás.
Az antropológiában couvade-nek nevezzük a számos kultúrában megtalálható fogamzást, állapotosságot, szülést övező, illetve szülés utáni viselkedést megszabó olyan tabukkal, rítusokkal, amik a férfiakra vonatkoznak. Hagyományos értelemben olyan mágikus-vallási szabály, cselekvés amely miatt az apa szülés előtt vagy után bizonyos ételektől tartózkodik, bizonyos dolgokat nem csinál, vagy éppen megtesz a születendő gyermeke védelmében, vagy befekszik az ágyba a szülés megkönnyítése végett. New England-ban a feleség állapotossága alatt az apa nem halászhatott, Nikobár szigeteken az újdonsült apáról két hétig a rokonok gondoskodtak, mert ő nem dolgozhatott, nem főzhetett. Macedóniában az apának ugyanúgy kellett diétáznia (hetekig tyúkhúslevessel), mint a kismamának, Skóciában és Írországban a férjek feleségük ruháját húzták fel, hogy átvehessenek a feleség vajúdási fájdalmából. A Fülöp királyról elnevezett szigetcsoport Luzon-szigetén miután az asszony megszülte gyermekét, az apa gondoskodott róla, és fogadta a rokonokat, barátokat, amíg felesége a földeken dolgozott.
Ezeket a szociális, vagy klasszikus couvade-et a társadalom, a család várja el és támogatja.
A couvade-szindróma kifejezés Francis Bacontól (1627) ered, aki pszichogén zavarként jegyezte le. Az antropológiába Edward B.Tylor (1865) vezette be, olyan módszereket értve alatta, ami védelmet biztosít az újszülöttnek. Tylor szerint a couvade mögött az a gondolat áll, hogy a szülők és a gyerek között spirituális kapcsolat van.
Frazer (1910) szerint azt a fizikai kapcsolatot fejezi ki, ami az apát és a gyermeket összeköti, Malinowski (1927) értelmezésében egyfajta morális közelséget teremt meg az apa és gyermeke között. Ha a pszichológusokat kérdezzük, már nem ilyen kellemesen csengenek a válaszok az apák számára. Például Bettelheim (1962) szerint azok a couvade rítusok, amikor a férfi utánozza a nőt, hogy megtapasztalja milyen szülni, annak az az oka, hogy irigyli a nő erejét. A pszichoanalítikusok egyfajta fordított péniszirigység-et látnak a couvade hátterében, mert a férfi féltékenyen szorong, hogy nem lehet női teste, nem szülhet vagy retteg a nőtől, a női hatalomtól.
Munroe, R. L. (1964) vizsgálata során arra jutott, a couvade-val kapcsolatban (ha erősen sematizálok), hogy ezen rítusok okai az identitáskonfliktusban keresendők, ami arra vezethető vissza, hogy a gyermeket kiskorában mindig nők vették körül, és kevés volt számára a férfi jelenlét. Azokban a társadalmakban, ahol az anya és a gyermek nem alszik együtt illetve nem laknak a feleség szüleivel egy fedél alatt, ott kicsi a couvade intenzitása, fordított helyzetben, ahol az együttlakás és együttalvás fennáll, magas az intenzitása.
A pszichoszociális elmélet szerint a háttérben meghúzódó ok a férfi marginalizációja, a haszontalanság érzése az állapotosság idején. A kötődéselmélet szerint azoknál az apáknál alakul ki ez a szindróma, akik az átlagostól erősebben kötődnek leendő gyermekükhöz.
Ilanit Gordon és munkatársai kutatása (2010) óta már nem csak spirituális, fizikai, morális kapcsolat, irigység, szorongás, nemi identitáskonfliktus vagy haszontalanságérzet, és a pszichoszomatikus tünetek hozható kapcsolatba a couvade-vel de a hormonok is, mivel megfigyelték, hogy a leendő apák szervezetében csökken a tesztoszteron és nő a prolactin. További kutatások különbséget fedeztek fel azon apák agyi aktivitása között, akik részt vettek a gyermekeik mindennapos gondozásában és azok között akik nem. Azoknak, akik több minőségi időt töltöttek a gyerekekkel alacsonyabb volt a tesztoszteron szintje és magasabb az oxytocin, és növekedett a gondoskodó apai viselkedés. Sőt azok a férfiak, akiknek nagyobb volt a hereméretük, magasabb a tesztoszteron szintjük, kevesebb időt töltöttek a gyerekeik gondozásával, és fordítva, de elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mert az aktuális környezet és az apával való gyermekkori viszony is erősen befolyásolják a későbbi apai viselkedést.
Úgy tűnik ha egyénenként és társadalmanként változóan is, de az apává váláshoz hozzátartozott a bizonytalanság miatti szorongás miközben a férfi megváltozott szerepét kifelé meg kellett erősíteni, és befelé el kellett elfogadni mindazt az átalakulást ami ezzel járt. Ezek a jogi, lelki, esetenként testi változások helyet kaptak a és kifejezésre jutottak kulturális aktusként. Itt persze lehet vitatkozni, hogy a korábbi időkben különböző kultúrákban mikor, mennyire és hogyan voltak jelen az apák, illetve mikor mennyire felelt meg nekik az aktuális apaszerep, de avval hogy túlmedikalizáltuk a szülést a férfiak kiszorultak a folyosóra, és sok esetben a családi élet egyes területeiről is. Ahogy napjainkban a család szerkezete és szereplőinek munkaköri leírása megváltozott, kialakult az apákban az igény saját határaik újrafogalmazására. Ennek egy aspektusa, hogy a szülés is egyre családközpontúbbá válik, a szülésre való felkészülés, illetve a gyerekek mindennapjaiba való belevonódással is egyre fontosabbak lesznek a férfiak pszichés igényei. A férfi így egyre tudatosabban formálhatja a saját apa szerepét és talán egyre kevesebb frusztrációt okoznak számára az ebből fakadó társadalmi elvárások. Persze jó tudni, hogy azt az intenzív lelki átalakulást amelyen az apák gyermekváráskor átesnek, vagy elvégeznek a biológiai is segíti és sem nem újkeletű dolog, sem nem feltétlen zökkenőmentes.
A cogito ergo sum ledőlni látszik, sőt már Freud kirúgta a sámlit alóla – ezt már Lee mondta miközben akkurátusan letörölte a poharára kiült párát – mert ha nem csak a gondolataink határoznak meg, akkor az ember nem tudhatja teljes mértékben, hogy ki és mire képes, ami ellentétben áll a modern akolmeleg ideológiákkal, magyarázatokkal, de ennek a nemtudásnak pozitív és negatív produktumai is vannak. Innentől megengedett a posztmodern apakép – kacsintott Lee Fülöpre, aki láthatóan nem hatódott meg a magyarázattól, miszerint leendő apaságának első jelei az enerváltság és a növekvő pocak a spirituális kötödéstől, a női teremtő erőtől való parán át a felesége és gyermeke iránti aggódásig sok mindennel okolható, de se jobb kedve nem kerekedett, se motívációt nem kapott a változtatáshoz. Sőt.
A vegetáriánus Francois, a baconon problémázott, illetve a pincérrel vitatkozott, aki rossz menüt hozott ki, majd Fülöphöz fordult és patetikusan a vállára tette a kezét.
– Már tudod, ilyen régen is volt, mással is van, de már lehet róla beszélni. Nem a pocak a legnehezebb ebben, mert az elmúlik, a tüneteid mind elmúlnak, de ha majd hetedszer riadsz éjjel a gyereksírásra, minden eszedbe jut, csak ez nem. No az majd nehéz lesz, de amikor a mellkasodon megnyugodva visszaalszik a lányod, már nem fog számítani sem a fáradtság, sem a has.
agocsruben
Ha tetszett lájkold, oszd meg a Facebook-on
Felhasznált irodalom:
- Alan Boyle
This is your brain on fatherhood: Dads experience hormonal changes too, research shows
https://www.nbcnews.com/science/science-news/your-brain-fatherhood-dads-experience-hormonal-changes-too-research-shows-f6C10333109
- Albert Doja
Social Thought & Commentary: Rethinking the Couvade
https://halshs.archives-ouvertes.fr/halshs-00406278/document
- Bettelheim, Bruno.
New York: Free Press.
- Elizabeth Norton
Parenting Rewires the Male Brain
https://www.sciencemag.org/news/2014/05/parenting-rewires-male-brain
- Eyal Abraham, Talma Hendler, Irit Shapira-Lichter, Yaniv Kanat-Maymon, Orna Zagoory-Sharon, and Ruth Feldman
Father's brain is sensitive to childcare experiences
https://www.pnas.org/content/111/27/9792.abstract
- Formanek Zsuzsanna:
A couvade fogalma a kulturális antropológiában és vizsgálatának rövid
http://www.antroport.hu/lapozo/tanulmanyok/tanulmanypdf/Formanek%20Zsuzsanna%20Couvade.pdf
- Frazer, J. G.
- Illyés András
Az apák hormonrendszerére is hat a gyermek születése
https://www.origo.hu/egeszseg/terhesseg/20101130-szules-oxitocin-apasag-az-apak-szervezeteben-is-a-no-a.html
- Ilanit Gordon
Oxytocin and the development of parenting in humans
https://www.biologicalpsychiatryjournal.com/article/S0006-3223(10)00120-4/fulltext
- Malinowski, B.
1927. Sex and repression in savage society. London.
- Montgomery, R. E.
1974 A Cross-Cultural Study of Menstruation, Menstrual Taboos, and Related Social
Variables. Ethos, 2(2): 137-170.
- Munroe, R.L.
1964 Couvade practices of the Black Carib: A psychological study. Unpublished doctoral dissertation, Harvard University .
- Newman, B. & Newman, L.
1939 Some Birth Customs in East Anglia. Folklore,
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/0015587X.1939.9718164
- Tényi Tamás
Párhuzamok a hiedelmek és a modern társadalmak mentális betegségei között
https://aok.pte.hu/hu/hirek/hir/5906
- Tylor, E. B.
1865 Researches into the early history of mankind and the development of civilization.
London: John Murray.
- W.H. Trethowan
The Couvade Syndrome
https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/03073289.1966.10799697
