Apatipológia avagy a közkeletű apatípusok I.
Az időbeli sűrűsödési pontok megragadása sokaknak okozott fejtörést mind a fizikában, matematikában, mind a modern irodalmi reprezentáció kapcsán, nekem egy játszótéren akadtak vele problémáim. Sokáig véletlenszerűnek tűnt, hogy mikor találkozok apukákkal a játszótéren és mikor csak anyukákkal. De ha én állandó eleme vagyok egy térnek (és ez három gyerekkel könnyen előfordulhat), változónak meghagyva az időjárást, a napszakot, hétköznapokat, hétvégét, akkor jó megfigyeléseket tehetek a szülői típusokról. Sőt, amikor már megjelentem a gyerekkel a játszótéren, mondjuk eggyel-kettővel-hárommal, más-más gyerekes szülőkkel kerültem kapcsolatba. Ha már a gyerekszám sokat elárul a szülők várható viselkedéséről, a gyerekek konfliktusainak kezelése az igazán erős ajánlólevél egy-egy skatulyához.Ahogy Bolzano-Weierstrass sűrűsödési ponttal foglalkozó tétele a topológiában messzemenőkig általánosító, úgy a most következő apatipológia is az lesz, egyfelől, mert bizonyos típusú apákkal sokat találkoztam, másokkal, ha ismertem is őket, csak keveset, és vannak akiknek nem feladatuk a gyerekkel játszóterezni, velük a pubban szoktam összefutni. Jöjjenek a hétköznapi apák:
Az egalitárius
Francois lányai érkeznek legelőször, majd mögöttük fehér rollerén begördül maga Mr Laza arc. Miután Németországban beindított egy zöld projektet most felesége karrierjét segítve Londonban háttérjátékos. Minden otthoni teendőt elvégez, ha kell a csavarkulcs és a pelenka is kezére áll. Napi rutinja szerint megreggelizteti a kiscsajokat és elgurul velük a suliba, majd otthonról ellenőrzi, hogy futnak a dolgok Németországban, majd lenyom pár konferenciahívást. Átlag fél órát szán a konyhára és indul is a gyerekekért a suliba, majd játszótér, ahova saját kávéval érkezik. Úgy tűnik mindig van ideje és végtelen türelménél csak igazságérzete nagyobb.
Pán Péter
Hetente csak egyszer-kétszer tűnik fel Andrew, de akkor a délután fénypontja, mert ő azt hiszi egy a gyerekei közül: nyomában elhajlott vagy törött rugós játékok, hinták sorjáznak. Miután kiszabadult az űrhajós mászóka rácsai közül, megtudjuk, hogy a karja azért van felkötve, mert a négyéves fia születésnapi partiját azzal dobta fel, hogy kipróbálta az ajándék biciklit, majd a tortát meg se várva elballagott a sürgősségire, hogy visszategyék a vállát. Andrew szuper a gyerekeknek való ajándékötletekben, hosszasan tud mesélni a villanyvasutak méretarányairól, az RC helikopterek típusairól, mindenféle kütyüről, amiknek egy részét be is szerezte, de a kis Dan még nem játszhat vele. Ha az egy padra méretezett férfikörünkben politikára, gyereknevelésre és általában fajsúlyosabb kérdésekre terelődik a szó, ő csendben eloldalog, hogy mielőtt megkeresse a kis Dant kipróbálja a frissen megjavított csúszdát.
A helikopter pilóták
James mindig a feleségével érkezik hétvégente és többnyire egy kört tesznek meg a játszótéren körbedöngicsélve a kis Lisát, eldöntve melyik játékra mászhat fel, persze fogják a kezét és leveszik a végén. A homokozóba is hárman ülnek bele, gondosan ellenőrizve nincs-e elrejtve macskakaki, így James csak ritka pillanatokra csatlakozik hozzánk, felelőtlen apákhoz, akik hagyják (a kerítésen belül) elkóborolni gyermekeiket kitéve őket a rájuk leselkedő veszélyeknek. Ezen alkalmakkor a programozó apukától az interneten fellelhető infókból egy gyorstalpalót kapunk az aktuálisan visszahívott játékok listájáról, illetőleg miféle baleseteket szenvednek el a gyerekek a meggondolatlan szülők jóvoltából. Azt is tőle tudtuk meg – amikor Liza sebtapaszos lábbal jelent meg –, hogy a szekrényen a gyerekzár is sérülés forrása lehet, amennyiben a szekrény némi édességet tartalmaz és a gyerek lábával próbálja kifeszíteni az ajtaját.
Akikkel péntek este szoktam összefutni a pubban:
A látszólag apa
Nikol szeretne apa lenni, és biológiailag az is, de amíg a tradicionális apaszerepet megveti, másikat még nem talál. Nincs is nagyon ideje rá, mert általában túlórázik, így csak hétvégén értesül a családi hírekről. Nem volt még egy iskolai rendezvényen sem, ráadásul a lányai nem lelkesednek se a nagykivetítős focinézésért, se a hétvégi Fulham meccsekért.
A panaszkodó
Robert a melankolikus sörözések híve, aki miután csak ketten maradunk, minden alkalommal részletesen kifejti, hogy miért neki van a legproblematikusabb viszonya a gyerekeivel. Szeretne nyitni a gyerekei felé, de nem működik. Ekkor jönnek a tradicionális módszerek, de rendszeresen azokkal is kudarcot vall és lelkiismeretfurdalása is lesz utána. Hol felmenti magát, mert hát a munka, meg a sok stressz, hol hosszas ítéletet mond saját feje felett amiért türelmetlen, parancsolgat, és tilt. Szerencsére a felesége megérti, és olyan jó vele, mint még az édesanyja se volt.
A hipszter
Ben oldschool-os hipszter, aki még laptoppal jár, Ray Ban Wayfarer szemüveget hord, esküszik a minőségi kávéra és a kézműves kolbászra, amikor épp nem a vega korszakát éli. Igen kritikus a borbélyokkal szemben és London másik felébe jár a szakállát nyíratni. A játszótéren sosem találkozunk, csak este a pubban, de akkor vagy egy petícióval jön, hogy a homokozóba skót tengeri homokot tetessen az önkormányzat, mert abban kevesebb a nátrium-kálium, ezért kevésbé jegyzi meg a város rossz rezgéseit, ami káros a gyerekekre, vagy az alternatív energiával működtetett termékekről mesél és dicsekszik a legújabb szerzeményével. Inkább előadást tart, mint beszélget, mindenről jól informált az internetről és határozott véleménye van. Pontosan tudja, hogy kell gyereket nevelni, amit meg is mond nekünk, akik láthatólag bizonytalanok vagyunk sok kérdésben.
A sorozat még korántsem ért véget, de egy térbeli sűrűsödési pont megragadása nem könnyű feladat, hiszen történetek keresztezik egymást és egyébként is eljött a fürdetési idő. A mikrotörténeti módszerekkel körbejárható apatípusok sematikusak, de szerencsére fejlődőképesek is a saját bizonytalanságukban. A másik szerencse, hogy én nem ilyen vagyok, de a haver, az pont.
Újragondolt mentalitástörténeti vonatkozásaikat hamarosan tovább fejtegetem.
agocsruben
