Apatipológia avagy a közkeletű apatípusok II.

Lee pszichológus, de nem ezért nem beszélgetünk reggel kilencig. Nem mértük ki, de mindketten érezzük, hogy mindennek van határa, és ez a csend kijár, ha szombaton már fél hatkor zabkását, kakaót kevergetünk a konyhában, és mielőtt a BBC meteorológusa beslattyogna a TV stúdióba, hogy bejelentse milyen idő várható aznap, mi már a poroló esőben ülünk a padon, reménytelenül kapaszkodva a magunkkal hozott kávésbögre fülében, elnézve a gumicsizmában vidáman viháncoló gyerekhadunkat. Utánunk érkeznek a nyughatatlan vadászkutyák tulajdonosai, komoran kerülgetve a játszóteret, majd a futók, köztük az irigyelt James, akinek tinédzser gyerekei a délelőttöt hipotermiás állapotban töltik. A kávé előtti megfigyeléseim pontatlanok, és feltehetőleg nem is történik semmi, aminek jelentősége lenne, egy-két hinta körüli perpatvaron és a pocsolyák birtoklásának születési előjogokig visszamenő vitáján kívül, ezért a nap későbbi részében érkező apukákat veszem sorra. 

 

Hétvégi apukák

 

Délelőtt tíz után jelennek meg a hétvégi apák öt napi “gyermektelenséget” kompenzálandóan labdával, papírsárkánnyal felszerelve és nem is a játszótérre, hanem egyenesen a park nagy, füves részére tartanak, ahol igazán együtt játszhatnak a gyerekeikkel. Hosszan szaladnak a rózsaszín kisbiciklik mellett és hangos ujjongással adják mindenki tudtára, hogy kislányuk megtanult biciklizni. Ők rúgják a legmagasabbra a labdát és visszaérkezve fejelik a fiaik lába elé, majd teljes testtel vetődnek a visszapasszolt labda irányába. Eközben feleségeik otthon alszanak, vagy ébredeznek, egy könyvvel kezükben élvezik az egyedüllétet, míg hétköznap előfordul, hogy csak azért viszik ki a szemetet, hogy hátha összefutnak a szomszéddal, vagy pár percet az utcán tölthessenek emberek között. Hétfőtől péntekig a közös reggelin kívül, miközben müzlit adagolnak, kilöttyent tejet törölgetnek, nem sokat látnak a férjükből, aki este a munkából fáradtan hazaérkezve többnyire alvó gyerekeket talál, majd rövid tévézéssel, számítógépezéssel altatja el magát.

 

 

Az érzelmes apa

 

Billy bálnahangokat és Keith Jarret-et hallgattatott a felesége egyre kerekedő pocakjával, és ma is ezt használja altatáshoz a srácainak. Annyira komolyan vette a gyereksírást, hogy Richard Ferber képét szegezte darts táblájára, és tőle hallottam először a baba jelnyelv előnyeiről. Gyerekhordozóban alvó legkisebbel kíséri a nagyobbakat iskolába és utána csatlakozik játszótéri kis padtársaságunkhoz, de akkor is úgy dülöngél mintha ringatná a kis Bent, aki mögötte ül a padon almát majszolva.  Hintáztatás közben levetve minden férfias pózt gyerekdalokat énekel, ekkor csak egy szülőt és egy gyereket látni, akik odáig vannak egymásért.

 

 

Hagyományos apa

 

Tobyval vasárnaponként lehet összefutni a parkban, ha épp nem kirándul, grillezik a család, vagy biciklit szerelnek a kis Tobyval a kertben. A hétköznapok a pénzkeresésnek vannak fenntartva, amíg a felesége a gyerekek körüli teendőket elintézi. Tobynak nincsenek önazonossági problémái, nem mosogat, nem vasal, nem agyal, hogy s mint kellene megoldani bilire szoktatást. Minden úgy jó, ahogy apja, nagyapja tette, mert hát ő is rendes ember lett, minek változtatni azon, ami működik. Se a kötődő nevelésről, se a liberális gyereknevelés kudarcairól nem írnak azokon az oldalakon, amiket olvas, így inkább a házban megszerelendő dolgokat vitatjuk meg youtubos DIY videók alapján, ahol minden könnyen és jól sikerül, és saját tapasztalatból, amiken a barátaink jól derülnek. 

 

Elfoglalt apa

 

 Mike mindig a sarokban ül a padon, ha eljön a játszótérre, ez szombat délutánonként szokott megesni, amikor a felesége zumbázni vagy fodrászhoz megy. Egyedül, a mobiljába merülve, iszonyatos sebességgel pötyögteti a gombokat, olykor a pad körül járkál és hangosan magyaráz a telefonjának. Egyik nap odavittem hozzá a mászókán elbátortalanodott hároméves fiát, és másnap már bejelölt linkedinen. Karrier és pénzügyi tanácsai hasznosabbak, mint a nevelésről vallott elképzelései, amiket akkor oszt meg, amikor a hintáról lehuppant, vagy bicajjal fejreállt sírdogáló fiát letisztogatva, megvigasztalva leszállítjuk a padjához. 

 

 

Még hosszasan lehetne folytatni a sort, de amikor már csak Lee maradt a játszótéren felvetettem neki az apatipológia ötletét, hogy sorra venném, milyen típusú apák mikor jönnek a játszótérre. 

Összehasonlítgatni az apákat? – nevetett – De azért ne vedd magad túl komolyan, mert a végén olyan lesz, mint egy IQ teszt!

Elég bután nézhettem vissza rá, mert vállamra téve a kezét csak annyit mondott, 

Amikor megkérdezték Binettől mi az az intelligencia, azt mondta: „Az intelligencia az, amit a tesztem mér.“  

agocsruben

Ha tetszett lájkold, oszd meg a Facebook-on!