Miért éppen megoldásfókusz?

A gyermektelen barátaim és köztem az a különbség, hogy ha ők szétnéznek ébredezve (délben) a lakásukon, amit a konyhától a nappalin át a fürdőig elborítanak a legkülönfélébb tárgyak, szájszéli mosollyal nyugtázhatják, hogy nagy buli volt tegnap este, és biztosak lehetnek, hogy maradt pár üveg bor a konyhapulton (mert mindenki bort hoz és sört iszik). Ha elém ugyanez a látvány tárul csak azt nyugtázhatom, hogy a gyerekeim kreatívak, és bontatlan üvegek helyett kiborult joghurtra és szétszórt müzlire számíthatok. Ha találkozom ezen barátaimmal, nem vagyok egyenrangú fél a sztorizásban, mert a szobatisztaságra szoktatás és a hisztikorszak kevéssé számít jó témának, maximum egy éjszakai legóba lépéssel tudok előrukkolni. Ezért nagyon rákészültem, hogy a háromgyerekes Csabi barátommal találkozzam, ahol egy hal mellett megértő fülekre találok. Hosszan soroltam apalétből adódó problémáimat,  miközben ő lelkesen pucolta a halat látszólag mit sem törődve a sirámaimmal, és mikor mindent bepakolt a bográcsba, feltette főni, majd jelentőségteljesen rám nézett.

- Azt azért sejted, hogy a problémáid nagy része csak a fejedben létezik.

Köszi, –  gondoltam  –  ezt sokszor hallottam már, de ettől nem lett könnyebb. Én is elolvasom a FB-ra kitett idézeteket...

 

(És most következik, ami miatt elmesélem ezt a történetet: a megoldásfókusz)

Töltött egy laza fröccsöt és elémtolta.

– Ha jól számoltam ötször hangzott el, hogy: „Az a problémám, hogy…” háromszor, hogy: „Nem vagyok képes rá…”  és négyszer, hogy „Az hiányzik, …” 

 

Épp szólni akartam, de Csabi itt nem hagyta abba, mert előbújt belőle a szakember, megvédvén a hal mellé kijáró kellemes légkört.

 

– Állj le egy picit! Azt mondod például, hogy nem ülnek le a srácaid kajálni. Ok. Három dolgot tehetsz. Rágódsz a problémán, nem veszel róla tudomást, vagy elkezdesz agyalni a megoldáson. Ha azon pörgeted magad mi nem megy, mi a gáz, akkor benne maradsz és nem racionálisan gondolkozol. De ha kiszállsz, megnézheted, hogy tudsz-e rajta változtatni vagy nem. Ha tényleg nem, akkor felejtős, engedd el, nem a tied. De ez nem az, mert van ráhatásod, ezért a megoldásra fókuszálj. Ennek két előnye is van. Amíg racionálisan gondolkozol, eltűnik a frusztráltság, másfelől jó eséllyel kidobja az agyad a megoldást. Amit tudsz kontrollálni, befolyásolni, ott a cselekvés lehetősége, és a tehetetlenség érzés megszűnik. Én például egy szétbomlott vasárnapi ebéd után megkértem őket, hogy mindenki mondja el, mit vár el az asztalnál magától és egymástól, aztán kitárgyaltuk.

– Bejött?

– Most nagyobb a szigor mint előtte, ők találták ki, hogy így legyen és ahhoz tartják magukat, többnyire.

Egy darabig csendben ültünk, majd Csabi felpattant és beleszórta a paprikát a habokba, visszatérve elmesélte, hogy tegnap éjjel miután órákon át altatta a legkisebb gyereket mi játszódott le benne, mikor a sötét szobában belerúgott egy mozgásra reagáló zenélő buszba.

 

 agocsruben