Kinek az ágya alatt laknak a szörnyek?

 Hogyan beszéljek apaként gyermekeimmel a háborúról

    

    A legkisebb fiamat megkértem, hogy pakolja el a katonáit, de arra kért várjam meg amíg seregei legyőzik a szörnyeket. Mivel a heves csata csak nem akart véget érni, megkértem, hogy legalább a katonákat,  a (számomra láthatatlan) szörnyekkel együtt tolja be az ágya alá, és ha elment a szerelő bácsi, majd befejezheti a csatát. Mint kiderült, a szörnyeket nem lehet betenni az ő ágya alá, mert ott nincs elég hely számukra, de szerencsére a playmobil katonák még épp befértek. A római seregek eddig is naponta megütköztek hol a kalózokkal, hol más szerencsétlenebb sorsra ítéltetett katonákkal, de az ukrán - orosz háború kitörése óta más színezetet vettek az összecsapások. Elmaradoztak a bátyai által emlegetett antihősök és a láthatatlan szörnyekből vagy a szedett-vedett seregből oroszok lettek. Már az egri csillagok megnézése és az egyik baráti család török mivolta is nehéz feladat elé állított, de most komplexebb lett a helyzet, mert az iskolában és a családban is napi témává vált a háború.  

    A labda a szülői oldalon pattogott, és meg is lepődtem, hogy mennyi kérdés kavargott gyermekeim kis fejében Ukrajnával, Oroszországgal és általában a háborúval, fegyverekkel, az atombombával kapcsolatban. Fektetés után főztem egy teát, és leültünk feleségemmel átbeszélni, hogy nekünk mit jelent ez a helyzet, melyikünkben mit hozott fel, hogyan tudjuk ellenőrizni, és hogy milyen híreket, tartalmakat engedünk be a gyerekek számára. 

    A nagyobbak már tanulgatják, hogy a hírfogyasztásnak vannak szabályai, és nem kell mindent elfogadni igaznak, csak mert valaki mondja, vagy valahol látják, olvassák. Nem szoktunk tabusítani, ha valami szóba kerül, mert a legkényelmetlenebb témákról is próbálunk egyszerűen, világosan beszélni, az ő szintjükön, valós választ adva, nem túlpörgetve a témákat, de ehhez először saját magunkban kell letisztázni, mi hányadán is állunk, például most ezzel a háborúval. Biztonságban érezzük-e magunkat, félünk-e a harmadik világháborútól, az atombombától, a meneküléstől. Igaz, mire kihűlt a tea már Edmond Husserl a játék neutralizáló hatásáról szóló eszmefuttatásánál tartottunk, – de tényleg csak a kihűlt tea miatt – és hogy mi, hogyan segíthetünk a gyerekeinknek szabadon kifejezni az érzéseiket, mert a gyerekek sok esetben más jelentéstartalommal ruházzák fel a látott, megélt dolgokat, mint mi.  Háborút mi se éltünk meg, csak időben-térben távol szóltak a fegyverek, családi történetekben, vagy a híradón keresztül féltek, sebesültek és haltak meg, és csak a filmekben, mesékben volt egyértelműen pozitív a győzelem. Nehéz olyat elgondolni, amit nem ismerünk, és nem is akarunk megismerni, de most erről kellene beszélni, valamit mondani, megmagyarázni, hogy nem az orosz emberek a rosszak és nem attól lesz valaki hős, hogy ukrán, hogy mi a NATO, miért támad az egyik ország a másikra. Megmagyarázni miért kell segíteni és az miért fontos nekünk is, nem csak azoknak akikért tesszük, hogy a nagyszülők nincsenek nagyobb veszélyben attól, hogy közelebb laknak a határhoz, mint mi, úgy beszélni, hogy közben a saját szorongásunkat, félelmeinket ne adjuk át, de megfogalmazni az érzéseinket, reményeinket és erre biztatni őket is. 

    Szerencsére akadtak a polcon olyan könyvek is, amik támogatják a mindennapokban a gyermeki szorongás feloldását. Shona Innes pszichológus sorozatából A gondolatok kertje és a Rosszkedv olyan, mint a felhő Agócs Írisz mágikus illusztrációival segít lelassítani és megszemlélni a lelki folyamatokat és lehet róluk beszélni. 

    Az együtt rajzolás, festés is olyan légkört tud teremteni, ahol előbújhatnak a szorongató gondolatok és megélhetővé válik a félelem, az aggodalom, és a harag, persze azt is megtudtuk, hogy az akril festék nem jön ki a ruhából. 

    A közös játéknak is nagy szerepe van, nálunk a harcok, csaták, várépítés, és rombolás van napirenden, nem az agressziómentes játékokon van a hangsúly, hanem hogy kijátszhassák, kiélhessék mindazt, ami nyomja a lelküket. Erik Erikson pszichológus szerint a játék során a gyerekek újra és újra lejátszhatják a traumatikus élményeiket, amíg azokat kezelni nem tudják. A játék közben kontrol alatt tarthatják a korábban problémás eseményeket, az áldozatból cselekvővé válhatnak, ami olyan tapasztalatot adhat, ami segít egy esetleges következő nehéz élethelyzet megéléséhez. 

    A családi rítusok szimbolikus kommunikációs formája megadja a megszokottság biztonságérzetét, és stabilitást jelentenek a családi működésben a változások időszakában is. Így az esti mese is, ha nem Dziga Vertov Szovjet játékok animációját nézzük, hanem könyvből vagy fejből meséljük, könnyen válhat lélekgyógyító, gondolatrendező aktussá. A varázsmesékben akármi megtörténhet, minden lehetséges, mégis biztonságos morális szabályok mentén a jó győz a végén, a tréfás mesékkel meg együtt nevetgélhetünk. 

    A háború szerencsére nem itt van, de terhet ró ránk, akár megpróbáljuk kizárni, akár az odafordulást, a segítségnyújtást választjuk, személyesen viszonyulnunk kell hozzá, saját hatáskörben kell eldönteni, hogy számunkra mit jelent, megélni az érzéseinket és megfogalmazni, mert csak így tudunk empatikusan odafordulni és meghallgatni a gyerekeinket, persze legtöbbször nem kell csodát művelni, csupán jelen kell lenni a gyerekek életében. 

    Szerencsére fiaim nem a csendesebb típusból származnak, így hamarabb felszínre kerülnek a problémáik, – ha ennek nem is mindig örülök először  – már csak az a kérdés mit tudok, tudunk velük kezdeni. Megnyugtató, hogy legkisebb fiam ágya alatt csak csupa hős játék katona lakik, és ott már szörnyeknek nem jut elég hely, de azt is megtudtam tőle, hogy a mi nagy ágyunk alá akár én is beférnék, ott elfér pár szörny, de az már az én gondomnak kell lennie. Így csak abban bízhatok, hogy George Sorelnek igaza volt, abban, hogy amikor a világról felhalmozódott információkat már nem tudom áttekinteni, nem tudom értelmezni, hogy mi történik és elkezdek szorongani, akkor jönnek (jöhetnek is)  a mítoszok, mesék, amik segítenek. Nem, nem a szindikalizmusra gondolok, csak választok egy-két játék-katonát, és beállok fiaim seregébe, hogy együtt győzzük le a szörnyeket. 

Ha tetszett lájkold, oszd meg a Facebook-on!